1. fejezet

Otthon ülök. Nem mondhatnám hogy unatkozom, időmet most tévézéssel töltöm. Belátom nincs egy szuper kategóriás film se a tv-ben. Így csak váltogatom a csatornákat. Végre találtam valami értelmes műsort, de nem élvezhettem hisz csengettek az ajtómon.
- Ki lehet ez?- S felugrottam a kanapémról és száguldottam az ajtó felé. Egy küldönc állt az ajtóban.
- Jó napot! Ön Jessica Wilson?
- Igen. Mit óhajt?
- Érkezett egy csomagja. Kérem itt írja alá. – és elém nyújtott egy papírt majd én aláfirkantottam.
- Viszlát.
- Viszlát.
Bezártam az ajtót és elkezdtem vizsgálni amit kaptam.
- Azért csomagnak nem nevezném inkább egy vaskos boríték, de vajon mi lehet? Kibontottam és egy levelet találtam benne és egy cd-t.
_ na jó ha ez valami vicc akkor nagy baromság. De a kíváncsiság hajtott így elolvastam a levelem. Már tudom ez nem vicc ez egy újabb feladat. Elővettem a cd-t is és azon minden információt megkaptam arról a valakiről. És még volt egy fontos dolog ma este a dokkoknál találkozóm van.
-Szuper új melóm van! Remélem nagy gázsit kapok érte.

 Mintha valami felsőbb sugallat lett volna megpillantottam az órát és rájöttem hogy siethetek ha kell a meló mert csak egy órám van a találkozóig. Felkaptam gyorsan valami ruhát majd beültem a kocsimba és indultam a dokkokhoz. Nagyon ügyes voltam mert még volt egy 10 percem a találkáig. Így megigazítottam a sminkem. Most azonban egy sötétített üvegű autó gurult el előttem. Éreztem ő lesz akire vártam. Kiszálltam a kocsiból és megejtettük a találkozót.
Már mindent tudtam a feladatommal kapcsolatosan. Már csak egy dolgom volt elvégezni a rám szabott feladatot. Hazamentem és elkezdtem tervemet kieszelni. Estére sikerült is kiötlenem valami megvalósíthatót. Későre járt és tudtam hogy nem vesztegethetem az időm így hát lefeküdtem az ágyamba és álomba szenderültem.

Másnap reggel
Most szolidabb ruhát készítettem elő. Egy farmernadrág hozzá egy enyhén kivágott felső és egy szuper kis cipő. Odaléptem a tükör elé megfésültem hosszú fekete hajam , szempillaspirállal kifestettem a szemem és bíztattam magam.
- Gyerünk Jess, szedd össze magad, ma állást fogsz keresni. Lehengerlőnek kell lenned!
Sóhajtottam egy nagyot megkerestem a cipőm majd a kocsikulcsom és elindultam. Beültem a kocsimba a kulcsomat elővettem és készítettem beindítani a kocsit, de megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám.
- Hallo Jessica Wilson.
- Hallo. Remélem minden rendben van a feladattal kapcsolatosan. Fontos hogy elvégezze a munkát.
Nem kellett sokat gondolkozzak, tudtam miről van szó.
- Ez csak természetes, minden terv szerint halad, ma megkezdem a feladatom. - s mire bármit is mondhattam volna a telefonáló letette a telefont.
- Miért is dolgozok ebben a szakmában?- tettem fel magamnak a kérdést miközben beindítottam a kocsimat. Miami utcáin nyüzsgő emberek hadával találkoztam. Nem tudom hogy bírják egyesek ezt a hőséget ugyanis a nap csak gőzölgött az égen. Mindent perzselt ami az útjába került. Nekem is nagyon melegem volt a kocsiban így azonnal bevetettem egy csodaeszközt a klímát. Körülbelül egy fél órát kocsikáztam míg elértem úti célomat. Egy hatalmas épület volt. Előtte egy táblára ki volt írva  hogy Miami Dade Rendőrség.
- Igen itt vagyok. Már csak egy valakit kell megtaláljak.
Beléptem a az épületbe. A recepciónál egy kedves hölgy fogadott. A nevére is emlékszem mert alaposan megfigyeltem. Kis névjegytábla volt mellkasának a bal oldalára kitűzve azon pedig az a név állt , hogy Paula.
- Jó napot hölgyem miben segíthetek?
- Jó napot Jessica Wilson vagyok, Horatio Caine hadnagyot keresem.
- Sajnálom de most nincs bennt, nemrég ment el egy helyszínre, de leülhet oda nyugodtan és megvárhatja. –s ezzel mutatott egy üres székre nem messze tőlem.
- Köszönöm akkor ott megvárom.
- Rendben.
Elfoglaltam a helyem a széken s míg várakoztam alaposan szemügyre vettem az épület ezen részét.
- Elég jól néz ki. – jegyeztem meg magamban.
Minden egyes liftajtó nyitódásnál azt hittem Caine hadnagy jön. Már egy fél órája ülök itt és várakozok. Ismételten nyílt az ajtó és ahogy odapillantottam egy ezüst színű táskára lettem figyelmes
- Végre itt van. – hittem én kis naiv.
De nem ő volt. Hárman léptek ki a liftből mindenkinél ugyanolyan színá táska. Az egyikük egy vékony fiatal szőke hajú nő volt, a másik kettő férfi. Az egyik vékonyabb és magasabb ő sötétebb bőrű volt és rövid sötét haja volt. A másik egy kicsit alacsonyabb volt, fehér bőrű, izmos barna hajú férfi volt. Első pillantásom ráesett rögtön s csupán nehezen tudtam róla levenni a szemem. De nem csak én vettem őt észre hanem ő is engem. Odalépett a recepcióhoz és kérdezett valamit Paulától. Lehet hogy rólam volt szó mert közbe odapillantott.
Most ismételten kinyílt a liftajtó. Igen végre itt volt akire vártam. Horatio Caine szélyesen.