Olyan volt teljesen mint ahogy gondoltam. Határozottnak tűnt már távolabbról is. Gyorsan felkaptam a bőrdzsekimet és a táskámat és elindultam Caine hadnagy irányába. Szerencsémre Paula megállította és közölte vele hogy kerestem, majd odaléptem elé és elkezdtem mondókámat.
- Jó napot!
- Jó napot! Miben segíthetek hölgyem?
- Jessica Wilson vagyok és a helyszínelői állás miatt jöttem. Szeretnék itt dolgozni és csak reménykedek abban hogy még fent áll az üres poszt.
- Nos igen, de szerintem menjünk be az irodámba és ott megbeszélhetnénk a részleteket.
- Rendben.
Ezzel elindultunk az iroda irányába. Közbe megfigyeltem magamnak a lehetséges főnökömet. Vörös haja már távolról kitűnik és az érdekes kék szeme rendkívülien feltűnő jelenséggé varázsolja. Nem sokat mentünk az irodáig. Caine hadnagy kinyitotta az ajtót és udvariasan beengedett maga elé.
- Köszönöm. – válaszoltam erre a kedves gesztusra. Ahogy beléptem egy átlagos iroda fogadott. A fal fehérre volt meszelve, egy oklevél a falon s egy íróasztal az ablak mellet a hozzá tartozó 2 székkel.
- Foglaljon helyet.
- Köszönöm.
Megmondom őszintém nagyon szimpatikus volt nekem a hadnagy.
- Itt van az önéletrajzom is- s nyújtottam irányába a papírt.
Ez remek.
Megcsörrent a hadnagy telefonja. Felvette s láttam hogy feszülte lett az arca. Szerintem biztos az egyik nyomozásról lehetet szó a telefonban.
- Ne haragudjon nem akarok udvariatlan lenni de most telefonáltak és mennem kell de mihelyst lesz időm megnézem az önéletrajzát s aztán értesítem önt a továbbiakról. Köszönöm hogy befáradt.
- Én köszönöm a lehetőséget. S indultunk kifele. Ő természeten megint előre engedett, de most nem egy irányba indultunk. Még mielőtt elindulhattam volna visszafordult hozzám:
- Nem is kérdeztem. Visszatalál?
- Persze. Viszlát.
S mind a ketten elindultunk a magunk útján. Most már fellélegeztem. Végre túl vagyok rajta beszéltem a leendő főnökömmel s szerintem sínen vagyok. Sikeresen megtaláltam a visszafele vezető utat és utam a lifthez vezetett. Szerencsém volt mert pont erre az emeletre jött a lift. Kinyílt a liftajtó és azzal a férfival találtam magam szembe akit reggel már alaposan megfürkésztem. Közelebbről megfigyelve helyesebb volt mint amilyennek távolabbról tűnt. Ahogy szembe néztünk egymással hirtelen szinte mind a ketten meglepődtünk. Egyszerre indultunk el mind a ketten a magunk irányába így egyikőnk se haladt:
- Elnézést- mondta ő és félrehúzódott előtte.
- Köszönöm.
S ezzel én beléptem ő pedig kilépett a liftből. Még mielőtt becsukódott volna liftajtó vetettünk egy utolsó pillantást egymásra. A liftben állva teljesen olyan voltam mint aki el lett varázsolva.
- Nagyon szép szeme van. – jegyeztem meg magamban, de mint akit villámcsapásként ért a magához térés igyekeztem magam összeszedni és a rendes kerékvágásba visszabillenteni.
- Mi van veled Jess, szedd össze magad!
Ez azonban nem volt olyan könnyű mint ahogy képzeltem.
A napom hátralévő részét nem sok érdemlegessel töltöttem. Elmentem vásároltam valami ehető dolgot, hogy azért legyen otthol vacsora, de előtte még otthol rendbe szedtem lakást. Majd leültem egy kicsit tv-t nézni, de elpilledtem rajta, s azon kaptam magam észre hogy 8 óra körül a telefonom megcsörrent:
- Jó estét Ms. Wilson. Caine hadnagy vagyok. Remélem nem zavarom.
- Nem. Mit óhajt?
- Elolvastam az önéletrajzát és holnap reggel bejöhetne a részleteket megbeszélni. 8 óra jó önnek?
- Remek. Köszönöm a szuper híreket. Jó estét.
- Önnek is majd reggel várom.
S ezzel letette. Örömömben ugráltam. A nagy lelkendezésem után rádöbbentem ma már nem főzök így inkább rendeltem egy pizzát, s miután megérkezett egy jó film mellett elfogyasztottam aztán mentem lefeküdni.
- Jó napot!
- Jó napot! Miben segíthetek hölgyem?
- Jessica Wilson vagyok és a helyszínelői állás miatt jöttem. Szeretnék itt dolgozni és csak reménykedek abban hogy még fent áll az üres poszt.
- Nos igen, de szerintem menjünk be az irodámba és ott megbeszélhetnénk a részleteket.
- Rendben.
Ezzel elindultunk az iroda irányába. Közbe megfigyeltem magamnak a lehetséges főnökömet. Vörös haja már távolról kitűnik és az érdekes kék szeme rendkívülien feltűnő jelenséggé varázsolja. Nem sokat mentünk az irodáig. Caine hadnagy kinyitotta az ajtót és udvariasan beengedett maga elé.
- Köszönöm. – válaszoltam erre a kedves gesztusra. Ahogy beléptem egy átlagos iroda fogadott. A fal fehérre volt meszelve, egy oklevél a falon s egy íróasztal az ablak mellet a hozzá tartozó 2 székkel.
- Foglaljon helyet.
- Köszönöm.
Megmondom őszintém nagyon szimpatikus volt nekem a hadnagy.
- Itt van az önéletrajzom is- s nyújtottam irányába a papírt.
Ez remek.
Megcsörrent a hadnagy telefonja. Felvette s láttam hogy feszülte lett az arca. Szerintem biztos az egyik nyomozásról lehetet szó a telefonban.
- Ne haragudjon nem akarok udvariatlan lenni de most telefonáltak és mennem kell de mihelyst lesz időm megnézem az önéletrajzát s aztán értesítem önt a továbbiakról. Köszönöm hogy befáradt.
- Én köszönöm a lehetőséget. S indultunk kifele. Ő természeten megint előre engedett, de most nem egy irányba indultunk. Még mielőtt elindulhattam volna visszafordult hozzám:
- Nem is kérdeztem. Visszatalál?
- Persze. Viszlát.
S mind a ketten elindultunk a magunk útján. Most már fellélegeztem. Végre túl vagyok rajta beszéltem a leendő főnökömmel s szerintem sínen vagyok. Sikeresen megtaláltam a visszafele vezető utat és utam a lifthez vezetett. Szerencsém volt mert pont erre az emeletre jött a lift. Kinyílt a liftajtó és azzal a férfival találtam magam szembe akit reggel már alaposan megfürkésztem. Közelebbről megfigyelve helyesebb volt mint amilyennek távolabbról tűnt. Ahogy szembe néztünk egymással hirtelen szinte mind a ketten meglepődtünk. Egyszerre indultunk el mind a ketten a magunk irányába így egyikőnk se haladt:
- Elnézést- mondta ő és félrehúzódott előtte.
- Köszönöm.
S ezzel én beléptem ő pedig kilépett a liftből. Még mielőtt becsukódott volna liftajtó vetettünk egy utolsó pillantást egymásra. A liftben állva teljesen olyan voltam mint aki el lett varázsolva.
- Nagyon szép szeme van. – jegyeztem meg magamban, de mint akit villámcsapásként ért a magához térés igyekeztem magam összeszedni és a rendes kerékvágásba visszabillenteni.
- Mi van veled Jess, szedd össze magad!
Ez azonban nem volt olyan könnyű mint ahogy képzeltem.
A napom hátralévő részét nem sok érdemlegessel töltöttem. Elmentem vásároltam valami ehető dolgot, hogy azért legyen otthol vacsora, de előtte még otthol rendbe szedtem lakást. Majd leültem egy kicsit tv-t nézni, de elpilledtem rajta, s azon kaptam magam észre hogy 8 óra körül a telefonom megcsörrent:
- Jó estét Ms. Wilson. Caine hadnagy vagyok. Remélem nem zavarom.
- Nem. Mit óhajt?
- Elolvastam az önéletrajzát és holnap reggel bejöhetne a részleteket megbeszélni. 8 óra jó önnek?
- Remek. Köszönöm a szuper híreket. Jó estét.
- Önnek is majd reggel várom.
S ezzel letette. Örömömben ugráltam. A nagy lelkendezésem után rádöbbentem ma már nem főzök így inkább rendeltem egy pizzát, s miután megérkezett egy jó film mellett elfogyasztottam aztán mentem lefeküdni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése